Tegnapi bejegyzésünkben arról volt szó, hogy a magyar gazdaság szinte egyetlen nagy lehetősége az innováció, mert enélkül egyszerűen nem vagyunk versenyképesek. Nos, a World Economic Forum hagyományos, a versenyképességet több dimenzión keresztül mérő indexe (Global Competitiveness-index, GCI) szerint tényleg nem, ráadásul az utóbbi években csak egyre romlik a tendencia.

Hasonló problémával nem csak mi, de a másik három visegrádi ország is küzd. Talán egyedül a lengyelek kivételek valamennyire, de nekik a hatalmas belső piac extra lehetőségeket ad. Nemzetközi összevetésben ez a 63. hely egyébként olyan országokkal helyez bennünket egy polcra, mint India (60.), Peru (61.), Srí Lanka (65.), vagy Ruanda (66.).

És, hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Hát azt, hogy amikor egy magyar ember bemegy reggel dolgozni, majd délután hazaindul, a kettő között nagyjából fele annyit termel, mint egy átlag EU-lakos. És harmadannyit, mint egy norvég.

Hogyan lehetne ezen javítani? Csak a szokásos mantra: oktatás, kutatás-fejlesztés, új intézményi struktúra, és nagybetűs INNOVÁCIÓ.

És hogy mennyi innovatív vállalat van nálunk? Az EU statisztikái szerint 100 itthon működő cégből csak 30 nevéhez köthető valamilyen innováció. Összehasonlításul, ez a szám Csehországban 52, Észtországban 59, Szlovéniában pedig 49.