A XXI. század gazdasági növekedésének hajtóereje a tudás, az információ, és az ezekkel összhangban megvalósított innováció. Egy jó közgazdász ma már nem legyinthet a technológiai fejlődésre, és az országok közül is csak az lesz versenyképes, amelyik megbecsüli a tudást, és motiválja az innovátorokat. A DEX Műhely legutóbbi rendezvényén a Magyar Innovációs Szövetséget látta vendégül.

Ábrahám László, a debreceni székhelyű NI Hungary Kft. ügyvezető igazgatója azzal indított, hogy "Magyarország harapófogóban van": a tőlünk nyugatra fekvő országokkal a nagyobb jövedelem és a magasabb hozzáadott érték miatt, a keletiekkel az olcsó munkaerő miatt tudunk nehezen versenyre kelni. Magyarország esélye a tudás, és az innováció, ha nem tudunk ebbe az irányba lépni,

menthetetlenül lemaradunk.

Miközben az Unió államaiban átlagosan a kis-és közepes vállalatok több mint fele innovatív, nálunk ugyanez az arány a 30%-ot is alig éri el. Ebben nagy szerepe van a kényszervállalkozásoknak, annak, hogy nálunk a nemzetközi trendekkel ellentétben sokszor nem az ötlet szüli az üzletet. A hazai innováció majdnem 3/4-ét a nagyvállalatok realizálják: azok a bizonyos sokat szidott multik, amelyek zömében külföldi tulajdonban vannak.

De mit lehet tenni?

Egyrészt, ott a Magyar Innovációs Szövetség, amely igyekszik segíteni a hazai innovátorokat és a startup-szférát. Rengeteg programmal, rendezvénnyel, pályázati tanácsadással és jogi segítséggel próbálják megmutatni a fejlődést hajszolóknak, hogy nincsenek egyedül. Harangozó István, a szövetség elnökségi tagja előadásában viszont többek között arra is felhívta a figyelmet, hogy

mindenkinek megvan a maga felelőssége az innovációban,

senki nem dőlhet hátra. Kell az együttműködés a tudományterületek között, kell, hogy a feltalálásban jeleskedő fizikus bizalommal fordulhasson a gazdasági ügyekben járatos közgazdászhoz, és a jogi útvesztőket kibogozó ügyvédhez, mert különben nem fog működni a rendszer.

Nem kell, sőt, nem is szabad félni a változástól. Tény, hogy az itthoni megkövesedett bürokrácia sokszor nem segíti az innovátorokat, de a fejlődéshez ezt az akadályt is le kell küzdeni. És persze ki kell szűrni a rendszerből a járadékvadászokat.

A program végén jó hangulatú műhely-beszélgetés alakult ki, a csaknem 50 résztvevő hallgató bátran, és szívesen kérdezett az előadóktól. Előkerültek a közelmúlt nagy magyar innovációs projektjei, a MISZ által szervezett versenyek, és az is, hogy a legnagyobb felelősség és esély éppen a jelenlegi egyetemistáké.

Ahogy Ábrahám László mesélte:

"az óvodás, kisiskolás gyerekek a legjobb közönség, bátran kérdeznek, feszélyezettség nélkül. Mindig ott van bennük a kíváncsiság, az első felvetésük a miért, és ezzel nagyon jól rámutatnak a fejlődés irányára. Az egyetemisták és a középiskolások ezzel szemben sokszor csak bámulnak, nem tudnak, vagy nem akarnak kérdezni. Hol rontjuk el azokat az érdeklődő kis óvodásokat, akikből a fejlődés motorjai lehetnének?"

Tényleg, szerintetek hol?