Szeptemberben röppentek fel először egyértelmű és hitelesnek tűnő információk arról, hogy a kormány elkezdte a nonprofit közműszolgáltató cégek létrehozásának előkészítését. De vajon mit jelent ez nekünk, fogyasztóknak? Tényleg hosszú távon is olcsóbb lesz a rendszer? Egyáltalán, mi az, hogy nonprofit? Közgazdasági szempontból vizsgálódtunk.

A vállalkozások működésének hagyományos képlete egyszerű: a cég végez valamilyen tevékenységet, ebből bevételeket realizál, az esetlegesen keletkező profit felett pedig a tulajdonosok rendelkeznek. A legtöbb esetben a nyereség megosztásra kerül, egy részét a cég fejlesztésekre és/vagy a működés további költségeinek fedezésére fordítja, egy másikat pedig a tulajdonosok vesznek magukhoz osztalék formájában. A nonprofit vállalatok elmélete abból a feltételezésből indul ki, hogy a profit megosztása nem evidens választás, és bizonyos helyzetekben, bizonyos vállalatok esetében megérheti eltekinteni az osztalék kifizetésétől. Ebben az esetben a vállalkozás profitja teljes egészét fejlesztésekre és a működés finanszírozására fordíthatja, vagyis nonprofittá válik. De miért tenne ilyet bárki is?

Egyrészt, előfordulhat, hogy a cég működése önmagában értéket (társadalmi megbecsülés, imázs, tekintély, stb.) termel a tulajdonosoknak, nincs szükségük mellé anyagi javadalmazásra is. Másrészt, vannak esetek, amikor az állam valamilyen, a közösség által egyébként igényelt közjavat nem akar, vagy épp nem tud előállítani, és az ebben érdekeltek együttműködése szükséges ahhoz, hogy a közjószág mégis létrejöjjön. Ez a bizonyos együttműködés általában nonprofit formában történik, elég csak a különböző kulturális célt szolgáló alapítványok, közhasznú egyesületek munkájára, vagy épp a polgárőrségre, esetleg a hajléktalanoknak ingyen étkezést kínáló közösségi konyhákra gondolni.

Fontos kiemelni, hogy egy nonprofit vállalat alapvetően a magánszektor része, bár nyilván léteznek olyan, nem profitorientált gazdasági egységek is, amelyek állami tulajdonban vannak. Nem igaz viszont, hogy egy szektor nonprofit alapokon történő átszervezése szükségszerűen az állami tulajdon mindenhatóságával kell, hogy együtt járjon – legalábbis elméletben.

Oké, de mi ebben a jó az embereknek?

Ha elméleti síkon gondolkodunk, akkor két dolog is. Egy: a nonprofit vállalkozások alapvetően piaci környezetben működnek, így elvileg nem vonatkoznak rájuk a többnyire állami cégekkel szemben megfogalmazott kételyek, jelesül, hogy szükségszerűen pazarló és hatékonytalan a működésük. Kettő: nyilvánvalóan alacsonyabb végső árakon képesek előállítani ugyanazt a terméket és/vagy szolgáltatást, mint profitorientált versenytársaik.

Ezekből a vezérelvekből kiindulva már egyértelműnek tűnik a kormány célja, legyen hosszú távon is magas minőségű, de olcsó a lakosság közmű-ellátottsága. De vajon tényleg ilyen egyszerű lenne a dolog? Nos, a gyakorlat azt mutatja, korántsem.

Egyrészt, a nonprofit vállalatok néhány alapvető működési jellemzője (függetlenség a mindenkori kormányzattól; elfogulatlan, érdekmentes magatartás; önigazgató működés) máris jelzi, a forma elsősorban arra lett kitalálva, hogy egy nem profitszerzés céljából létrejött gazdasági entitás az államtól függetlenül állítson elő valamilyen olyan közjószágot, ami egyébként nem jönne létre. A közműszolgáltatások esetében viszont erről szó sincs, az állam és a piac egyaránt előállítja ezeket, nem véletlen, hogy az elmúl két és fél évtizedben egyetlen nonprofit szervezet sem jött létre hasonló céllal. Ha igény lett volna rá, nyilván megtörténik a dolog, nem?

De maradjunk még egy pillanatra elméleti síkon, és vizsgáljuk meg, milyen hosszú távú kifutási lehetőségeket jelenthet az osztalék (ami a gyakorlatban a vállalkozó javadalmát jelenti) teljes mellőzése. Egyrészt felmerül bennünk a kérdés, vajon mi motiválhat egy vállalkozót arra, hogy osztalék kifizetésének bármilyen halvány reménye nélkül folyamatosan pénzt tegyen egy cégbe? Oké, korábban már megbeszéltük, társadalmi megbecsülés, igényelt közjószág előállítása, és egyébként is, előfordulhat, hogy a nonprofit cég profitja fedezi a fejlesztés és a működés költségeit. De mi történik, ha mégsem? Lehet-e olyan erős a társadalmi felelősségvállalás motivációja, mint az anyagi haszoné? Ne feledjük, a vállalkozó elsősorban éppen attól vállalkozó, hogy befektetéseit a minél előbbi, és minél gyümölcsözőbb anyagi haszon reményében hajtja végre. Nem életszerűbb, ha egy ilyen helyzetben inkább máshová viszi a pénzét? Mondjuk olyan helyre, ahol anyagilag is megtérül? A döntés az olvasóé.

A profit ráadásul más szempontból is igen fontos mutatószám lehet. Az osztrák közgazdaságtani iskola (és benne elsőként Ludwig von Mises) már a XX. század első harmadában megfogalmazta, hogy egyik legnagyobb jelentősége a kalkulációs probléma megoldásában rejlik: egy kapitalista gazdaságban gyakorlatilag a profit nyújtja a legjobb útmutatást arra vonatkozólag, hogy miből, mennyit kell termelni. Esetünkben a probléma nem az, hogy ne lenne profit – hiszen van, csak azt nem fizetik ki osztalékként -, hanem az, hogy ennek a profitnak a felhasználása nem szabad és nem egyértelmű: juthat belőle béremelésre, fejlesztésre, egyéb működési költségek fedezésére. Igen ám, de melyik lesz ezek közül a leghatékonyabb? Ezt a jövőbeli profit várható értéke lenne hivatott eldönteni, éppen az a változó, amelynek maximalizálására szinte semmi nem motivál egy nonprofit vállalkozást.

És, hogy ez mihez vezethet?

Mondjuk ahhoz, hogy a cég az idő előrehaladtával veszteségessé válik, vagyis nem, hogy osztalék kifizetésére, de még a szükséges fejlesztések elvégzésére is alkalmatlan lesz. Ez viszont főleg hosszú távú lehetőség, rövid távon inkább az a nyilvánvaló hatás érvényesül, hogy képes alacsonyabb kiadási szint mellett működni, mint profitorientált társai. Ez azonban azt is jelenti, hogy a piaci versenyben behozhatatlan előnybe kerül, versenytársai idővel eltűnnek, vagy puha költségvetési korláttal rendelkező állami vállalatokká alakulnak. Így a piacon gyakorlatilag megszűnik a verseny, marad egyetlen szereplő a maga fenntarthatatlanul (lásd mi történik az idő előrehaladtával) alacsony áraival, ami már csak azért is káros a fogyasztókra nézve, mert relatíve drágává válnak a helyettesítő termékek – nonprofit gáz esetén például a zöld energiaforrások -, amikre így senki nem fog áttérni, hiába lenne szabad piaci körülmények között az a racionális döntés.

Összefoglalva: a nonprofit vállalkozás hosszú távon veszteséges, de egyedüli és megkerülhetetlen szereplője lehet a piacnak, komoly jóléti veszteséget okozva ezzel a fogyasztóknak.

Visszatérve a szigorú értelemben vett a közművekhez, vizsgáljuk meg, hogyan nézhet ki a szektor nonprofittá szervezése a gyakorlatban. Alapvetően két út létezik. Az egyik, hogy különböző szektoriális különadókkal, hatósági árakkal (rezsicsökkentés), törvényi szabályozással megszüntetik a profitot a piacon – így értelemszerűen nem lesz mit szétosztani a tulajdonosok között. Más kérdés persze, hogy a profit eltüntetésével az az összeg is eltűnik, amit a rendszer fejlesztésére, működtetésére költöttek a piaci szereplők, és amik mondjuk egy közműcég esetében elképesztő összegeket jelentenek a gyakorlatban. Mivel hatalmas infrastruktúráról beszélünk, már az állagmegőrzés is komoly és folyamatos beruházást igényel, erre azonban profit hiányában nincs esély, vagyis hosszú távon kivérezhet a rendszer, ami akár a szolgáltatás minőségének jelentős romlásához is vezethet.

Egy ilyen üzleti környezetben persze a jelenlegi tulajdonosok sem ragaszkodnának mindenáron a részesedésükhöz, így tér nyílhatna egy – szerencsés esetben akár piaci ár alatt megvalósuló – államosítási hullám számára. Persze ne gondoljuk, hogy ennek a költségei nem minket terhelnének: az állam által felvett hiteleket ugyanis előbb-utóbb törleszteni kell, mégpedig nekünk, adófizetőknek. Közgazdaságtani értelemben nincs különbség aközött, hogy ezt az államosítás pillanatában, egyfajta különadóként kell-e befizetnünk a költségvetésbe, vagy a későbbi időszakok során folyamatosan épülne be az adóterheinkbe.

Egy biztos, a nonprofit (és a fentiek értelmében valószínűleg egyszersmind állami) közműszolgáltatás rövid távon alacsony rezsit biztosít. A kérdés csak az, elhisszük-e, hogy a piac és a közgazdaságtan törvényei nem fognak érvényesülni hosszabb időtávon? Elhisszük-e, hogy az állam lehet jó gazda? Elhisszük-e, hogy több milliárd forint értékű infrastruktúrát is lehet működtetni a profit kalkulációs képessége nélkül?

Elhisszük-e?

forrás: portfolio.hu vonatkozó cikkei és egyéb olvasményélmények